Ha felnézünk az égre, csillagok sokaságát látjuk. De ezek a saját szemünkkel csupán apró pontok az égbolt sötét masszájában. Esthajnal csillagként láthatjuk a Vénuszt, illetve a csodásan ragyogó Holdunkat is szemügyre vehetjük esténként. De mi a teendő, ha még a Naprendszerünknél is tovább akarunk menni? Ha érdekel bennünket például a híres-neves Orion-köd? (A cikk végén erről is láthatunk majd képet!) Rábízzuk magunkat az űrtávcsövekre. A "Nagy obszervatóriumok" családjában 4 ilyen szerkezet működik. A Compton a gamma és a távoli röntgen tartományban, a Chandra a röntgen tartományban, a Spitzer az infravörös, míg a leghíresebb űrtávcső a Hubble, a látható, a közeli ultraibolya és a közeli infravörös tartományban végeznek megfigyeléseket.

A Hubble nevét egy huszadik századi csillagászról, Edwin Hubble-ról kapta. A Discovery űrrepülőgép juttatta fel 569 km-es magasságba 1990. április 24-én a Kennedy űrközpontból, az STS-31 nevezetű küldetés keretein belül. Hossza 13,2 m, átmérője 4.2 m.  A legfontosabb alkatrésze a Ritchey-Chrétien-távcső, ami 2,4 m átmérőjű és négy műszerbe továbbítja az összegyűjtött fényt. Mindezt nagyon energiatakarékosan. 2800 W energiaigénye van, amit 2 db napelem működtet. Tömege induláskor 11,1 tonna volt. Élettartamát pedig 28 év köré becsülték.

Már a kezdetben jelentkeztek hibák. Amint a Hubble belépett, vagy éppen elhagyta a Föld árnyékát, a napelemtáblák beremegtek, és megzavarták a működést. A stabilitást 6 giroszkópnak kellett volna segíteni, ám ezek közül 3 felmondta a szolgálatot. Több nagyobb javításra is szükség volt az évek során. A NASA űrhajósai hol optikát cseréltek, új kamerákat építettek be, kicserélték a meghibásodott giroszkópokat, stb. Útódja a James Webb űrtávcső a tervek szerint 2014 és 2015 körül fog működésbe lépni, ám ez csak az infravörös tartományban fog dolgozni.

Forrás: hubblesite.org